2026-ban ez a gép a Volkswagen igazi népautója
Ma már nem a Volkswagen Golf az eladási listák vezetője
Ma már nem a Volkswagen Golf az eladási listák vezetője, a T-Roc hozza a számokat, és minden jel szerint a friss eresztés sem tér el a nyerő, bevált recepttől.
Aki a Golf stílusát, technikáját és ismerős használhatóságát szeretné magasabban ülve, és kifizeti a jól felszerelt kivitel felárát.
A Volkswagen T-Roc első generációjából több mint kétmillió darab készült, 2025-ben Európában ez volt az egyik legkelendőbb szabadidő-autó, és a modellváltás évében is a mezőny élén maradt a statisztikákban. Ilyenkor nincs értelme kidobni a sikeres re-ceptet, és háttérbe szorulnak az öncélú művészi megoldások: az utódnak úgy kell újnak lennie, hogy közben ne ijessze meg azt a vevőkört, amelyik eddig is pontosan tudta, miért a T-Rocot viszi haza.
Így a második generációnál átfésülték: modernizálták a motorkínálatot, eltűntek a dízelmotorok, és nincs már manuális váltó sem, a hibrid hajtással kiegészített turbós benzinmotorok uralkodnak, amelyekhez leszivárogtak a nagyobb testvérek extrái és asszisztensei. A teszten szereplő R-Line kivitel pedig ennek a kínálatnak a feszesebb, látványosabb, sportosabb olvasata.
A forma első ránézésre nem akarja felrúgni a T-Roc tervezési alaptételeit (már ha léteznek ilyenek), de épp eleget változik ah-hoz, hogy ne lehessen összekeverni az előddel. A hossza 4,37 méter körülire nőtt, vagyis 122 milliméterrel nyúlt meg, a tengelytáv nagyjából 2,63 méter. A légellenállása tíz százalékot javult az autónak, együtthatója 0,29.
Az R-Line csomag pedig igazi sportos darázzsá alakítja az amúgy polgárian visszafogott megjelenést, főleg ebben a sárga-fekete színösszeállításban. A lökhárítók fekete rácsozata szinte teljes mértékben uralja a frontrészt, menő a fekete tető és a C oszlop cápauszonyra hajazó kialakítása.
A Volkswagen T-Roc beltere ugyan nem tartogat formatervezési forradalmat, de az összeszerelés rendkívül masszív, a prémi-umanyagok aránya pedig rendben van. A kéz környékén puha műanyagok, textillel borított műszerfal, igényesebb részletek vehe-tők észre, és legalább a kormányon visszatértek a klasszikus fizikai gombok a feleslegesen erőltetett érintőfelületek helyett.
Az infotainmentfelület a márkától már megszokott 12,9 colos érintőképernyőre épül, alatta pedig megvilágított érintésérzékeny csúszkákat találunk a hőmérséklet és a hangerő szabályozására. Logikájában talán nem ér fel a Renault Symbioz Google-alapú rendszeréhez, de a funkciók nagyrészt ott vannak, ahol keressük őket, a nagy, színes ikonoknak köszönhetően pedig a menüpon-tokat még menet közben is könnyű eltalálni.
A vezeték nélküli töltőpadon lévő hűtőbordák például annyira emlékeztetnek egy úszómedence sávjaira, hogy a tervezők egy apró létrát és három pici úszófigurát is rajzoltak a gumírozott felületre. Itt természetesen két USB-C töltőcsatlakozót is találunk, a praktikum is hozza a szokásos Volkswagen józan elrendezést, jól használható ajtózsebekkel, méretes pohártartókkal, igaz, a mostanában divatos, alul áttört középkonzol alsó polcát kihagyták a sorból.
mérséklete.
A 475 literes raktér komoly előrelépést jelent azoknak, akik egy Golfból vagy hasonló ferdehátúból ülnek át. A hátsó ülések 40:20:40 arányban síkba dönthetők, így 1350 liternyi teret nyerhetünk, vannak rögzítőkampók, 12 voltos ajzat, és a dupla fenekű kialakítással síkba hozták a rakteret is az ajtónyílással. Ha kritizálni kell, akkor a lejtősre rajzolt hátsó szélvédő említhető, emiatt a tér nem annyira dobozszerűen praktikus, mint egy szögletesebb riválisban.
Az új T-Roc Európában kizárólag hibridesített benzines hajtásláncokkal rajtol. Nyitáskor két 1.5 eTSI érhető el, 116 és 150 lóerő-vel, mindkettőhöz hétfokozatú DSG jár, kézi váltó nincs. Később jön a 204 lóerős, 2,0 literes eTSI 4MOTION, valamint két teljes hibrid, 136 és 170 lóerős kivitelben; 2026 vége felé pedig tovább erősödik a paletta.
Országúton és autópályán jön ki leginkább, mennyire jól áll neki a 150 lóerős motor. Nem letaglózóan erős, inkább kellemesen elég minden élethelyzetben, legyen szó előzésről vagy besorolásról. Mert nincs késedelem, a motor az elektromos segítséggel élénk, azonnal reagál, a váltó pedig piszkosul gyorsan dolgozik, elvégre ezért fejlesztették ki annak idején a dupla kuplungos vál-tókat a Porsche számára.
A kabin zajszigetelését érezhetően az árszinthez, kategóriához lőtték be, pont annyi külső ingert engedtek be, ami miatt csábí-tóbbak a vaskosabb árcédulát viselő Volkswagenek, de a kerékszett cseréjével például a gördülési zajon lehet segíteni. Az R-Line hordónyi gumijai ugyanis előszeretettel dübörögnek érdesebb aszfalton, egy visszafogottabb, kevésbé sportos garnitúra vélhetően halkabb.
A vezetéssegítő rendszerek fejlettek, és talán túlbuzgó módon működnek, alapbeállítás, hogy a táblákat követi az átlagos adap-tív tempomatnál is többet tudó vezetéssegéd. Csakhogy vannak hallucinációi, és amikor az M4-esen egy elképzelt 25 km/órás tábla miatt kezdett lassítani, azt azért nem köszöntem meg. Út szélén álló autó miatt pánikolt az ütközésre figyelmeztető rend-szer, de lassan minden autóban társaink ezek a megoldások, és ha működésük nem is hibátlan, a nagy számok azt mutatják, hogy növelik a biztonságot.
Összegezve az R-Line sokat dob a megjelenésen, de az autó karaktere nem lesz sportosabb, egy alapvetően bolondbiztosra hangolt, de egész precíz kormányzással, gyors váltóval rendelkező, minden apró porcikájában átgondolt konstrukció ez, ami meg-mutatja, hogy egy kerékszett mennyit jelent tapadásban. Sokat hoz, mégis a viselkedés alapjellemzői maradnak, a korai alulkor-mányzottság, a visszatöltés miatt nem túl precíz fékpedál (ezzel lehet menüből játszani).
A megjelenést emelő, de komfortot csökkentő 20 colos szett 200-400 ezer forintos plusz tétel lehet, az IQ Light fényjáték 200 ezret ér, a panoráma-üvegtető 500 ezer forintos árnövelő extra. Tehát 15-15,5 millió forint fölé nem igazán tudunk menni a T-Roc esetén, ennyiért bőven többet tud, amit egy átlagautós elvárna egy átlagos családi géptől.
Ebben az autóban van valami nagyon nehezen kikezdhető józanság. Ez nem a kategória legizgalmasabb, legolcsóbb vagy leg-praktikusabb autója, viszont nagyon kevés benne a gyenge pont. Pontosan azt tudja, amit egy mai, jól eltalált kompakt SUV-tól várunk: elég gyors, elég takarékos, elég csendes, elég tágas, az is elboldogul vele, aki a régi autók megoldásaihoz szokott.
Ismerősek a kijelzők, nincs trükkös kilincs, mindent felülíró jövőbe mutató megoldások, de mégis elérhető minden digitális szolgáltatás, amit 2026 megkövetel. A klasszikus benzines/lágy hibrid típusok között tényleg ez az egyik legharmonikusabb, de egyben kevésbé karakteres ajánlat: sokaknak pedig talán pont ezért lehet vonzó.