A Ranger németül
Volkswagen Amarok V6 TDI-teszt

A Ranger jól csengő név a műfajban, és lényegesen több tapasztalatuk is van a hasonló pickup-ok gyártásában a Fordnak ab-ban az országban, ahol 42 éven át a mindenkori F–150-es pick-up volt a legnépszerűbb újautó-típus (tavaly néhány ezer darabbal megelőzte a Toyota RAV4). A németek szerepe ez esetben annyi volt, hogy elérjék, ne csodálkozzon mindenki az Amarokot látva, hogy miért vannak VW-emblémák a Ford-ovál helyett, a feladatot pedig remekül elvégezték. A főbb méretek és arányok nyilván adottak voltak, és jól jött az is, hogy az aktuális Ranger elég karakteres, így az Amarok még jobban különbözhet tőle, mint egy jel-legtelen alaptól.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az Amarok harmonikusan illeszkedik a többi Volkswagen-modell közé, ennek azonban inkább oka a kategóriája és 535 centis hossza, az autó teljes szélességét elfoglaló hűtőmaszkba épített fényszórók és a vízszintes csí-kok a T-Crossra és a Touaregre is emlékeztetnek. Különösebb hivalkodó részletek nélkül is feltűnő, mert az embernek általában feltűnnek azok az objektumok, amelyek kitakarják előle a napot.
Árnyékolni nagyobb munkagépek is szoktak, az Amarok viszont egyértelműen nem az: szimplafülkés változata nincs is – ellen-tétben a Rangerrel, amely nálunk is kapható nyújtottfülkés, szükségüléses kabinnal –, csak duplafülkés, ötszemélyes létezik belő-le egyféle, 162 centiméter hosszú platóval, amit ha le akarunk fedni, már meg is értjük, hova pozícionálja a Volkswagen a típust. Az elektromos mozgatású, egyébként nemcsak praktikus, hanem igényes roló ára 1 291 590 forint. Szóval ez egy luxusautó, már csak azért is, mert az egyetlen prémiumkonkurense, az egyébként Nissan Navara-alapú Mercedes-Benz X-osztály néhány év piaci próbálkozás után 2020-ban megszűnt.
A nagy VW-logók alatt elöl-hátul AMAROK-feliratok hirdetik büszkén, hogy a más műfajban jeleskedő márka típusa megérte a második generációját ebben a szegmensben. Az oldalt olvasható PanAmericana a két legmagasabb felszereltségi szint közül az off-roadosabb stílusú. Nagyjából 6,5 millió forinttal drágább az egyszerűen Amaroknak nevezett alapváltozatnál, ezt viszont nem-csak a hosszú felszereltségi lista indokolja – a roló ehhez is extra –, hanem az is, hogy ehhez nincs motorválaszték, mert a há-romliteres, turbódízel V6-os jár hozzá a tízfokozatú automata váltóval.
Ha ismerős a hajtáslánc a Rangerből, annak az az oka, hogy a Fordtól származik, ugyanezt találjuk a Raptor alatti legerősebb Rangerekben is. A 240 lóerő és főleg a 600 Nm forgatónyomaték még az üresen közel 2,4 tonnás autóhoz is bőven elegendő, a majdnem 1 tonnás maximális terheléssel is könnyedén mozogna, legfeljebb a rugózása lenne kicsit lágyabb, ahogy az a hátul merev tengelyes, laprugós felfüggesztésnél lenni szokott.
A haszonjárműves felépítéshez képest komfortos az utazás, az élményt persze nem a szerpentineken, hanem a rossz utakon érdemes keresni – igazi mázli, hogy Magyarországon utóbbiakat keresni sem kell –, mert egy átlagos személyautónak tengely-töréssel fenyegető kátyú, az az Amaroknak egy kis zökkenő, szóra vagy kikerülő kormánymozdulatra sem érdemes. A kapcsol-ható összkerékmeghajtás nemcsak terepen jó, mert a normál közúti közlekedésnél elegendő és takarékosabb hátsókerekes mód-ban könnyedén kipörögnek a gumik, ezért érdemesebb inkább 4A fokozatba tekerni a tárcsát, hogy az első kerekekre is automa-tikusan jusson a temérdek nyomatékból, ha a hátsó gumik tapadása nem elegendő.
Az Amarok sem változtatja meg azt az alaptételt, hogy egy pick-up akkor sem luxusterepjáró, ha nagy teljesítményű és jól fel-szerelt, hiába szeretnék sokan olcsóbban és könyveléstechnikailag kedvezőbben megkapni ugyanazt a szintet. A lehetőségeken belül azonban kitesz magáért az Amarok. A beltérben rengeteg bőrrel igyekeznek kompenzálni, hogy a hatalmas felületek közül sok műanyag, örömteli, hogy hiányzik korunk utastérburkolat-közhelye, a fényes fekete plasztik.
A függőlegesen beépített képernyő és a váltó előválasztókarja árulkodik a Ranger-alapról, de a légbeömlők, a kapcsolók és a kormány különböznek, külön öröm, hogy utóbbin valódi kapcsolók találhatók. Jó lett volna, ha legalább a klímavezérlés is kap egy külön panelt, de ez ma már ritka, mint az, hogy egy autó nemcsak terepjárónak tűnik, hanem az is.
Az Amarok az. Két feltétele van a sikeres terepjárásának: hogy ne szűk helyen legyen, mert ott nem fér el az autó, és ne bakhá-takat kelljen leküzdenie, mert ott felakad a nagy tengelytáv miatt, egyébként az erején és az összkerékmeghajtásán kívül a 80 centis gázlómélység és a 30 és 23 fokos terepszöge is komoly off-roaderré teszi. Ha akarjuk, a motort, a váltót és a tankot védő alsó burkolattal fokozhatjuk a strapabírását.
Az állófűtésen (1,144 millió forint), a tetősínen (166 ezer forint) és a vonóhorgon (480 ezer forint) kívül a már említett platóroló a lényeges és hasznos extra, a PanAmericana egyébként a LED-mátrix fényszóróktól a bőrkárpiton, az első ülések elektromos állításán és fűthetőségén, a 360 fokos kamerarendszeren át a tíz hangszórós Harman Kardon hifiig minden kényelmi és bizton-sági felszerelést tartalmaz – 27 millió forintért.