Savaria Autóház Hírek

    Nincs még egy olyan gyártó, ami annyira értene a jéghideg biztonsági játékhoz, mint a Volkswagen. Mérnek, ele-meznek, számolnak, összesítenek. A komor, német úriemberek által minimum harmadik tizedesjegyig elvégzett, végtelennek tűnő számítások végeredménye pedig sokszor – de szerencsére nem mindig – egy olyan autó, amibe irgalmatlanul nehéz belekötni.

    A Volkswagen Tiguant 2006-ban mutatták be, az első példányok 2007-ben landoltak a boldog ügyfeleknél. Az el-ső generációs modellt a gyámoltalan külseje kicsinek mutatta, de valójában már az is egy méretes, 4,43 m hosszú autó volt. A második, jóval vadabb kiállású darab 2016-tól kapható, és bár nőtt hosszában nyolc centit, szemre lát-ványosan nagyobbnak, komolyabbnak tűnt. A harmadik generációt 2023 végén mutatták be, most pedig itt tesztautó is.

    Az új Tiguan például kimondottan jóképű lett. A feladat az lehetett, hogy az előd bárdolatlan, marcona vonalait lágyabbra, kedvesebbre csiszolják, de úgy, hogy a végtermékből ne kopjon el az agresszivitás és a feszesség. A dizájnerek jó munkát végeztek, a Tiguan arányai prímák, és maradt benne egy adag pimaszság és tán egy kis adag hűvös gőg.

    Az összképet árnyalja, hogy mindez dedikáltan erre a sportos, R-Line kivitelre vonatkozik, az alap Tiguanok for-mai elemeivel kevésbé adja ki a dizájn, ugyanakkor a szerényebb kivitelek is szimpatikusabbak.

    A Tiguan tehát sokat változott kívülről, pedig a generációváltás ellenére nem egy alapoktól áttervezett modellről van szó. Az MQB Evo platformra épül, ami a korábbi, MQB A2 továbbfejlesztett változata. Innen nézve nem megle-pő, hogy a harmadik generációs Tiguan méretei és arányai csak kis mértékben változtak, hunyorítva könnyű bele-látni a régit.
    Hogy mit jelent a neve? Az angol tiger és a leguan szavak hibridje. Az nem tisztázott, hogy mi köze van egy VW hobbiterepjárónak a két fajhoz, az viszont biztos, hogy a kreatív elnevezésért korábban még díjat is nyert az autó.
Ide kapcsolódó ötletes részlet, hogy a Tiguan bal hátsó ablakán egy apró tigris sziluettje látható, jobb hátul pedig egy leguáné. Ritka, de szimpatikus kreativitás.
Külcsín után a belbecs: nem kevés zongoralakkot, egyszerű formákat, színtelenséget és a ma elvárható fokú mo-dernséget találunk odabent. Semmi blikkfang, semmi kiugróan érdekes részlet, csak a már korábban említett biz-tonsági játék. Valószínűleg lesz olyan, akinek pont ez az egyszerű visszafogottság fog betalálni, de ez ügyesen fi-nomítható lesz azzal, ha a leendő júzer színeket választ a beltérbe.
    15 colos a központi kijelző, tehát akkora, mint amit egy nagyobb laptopba szerelnek

Az anyaghasználat rendben van, a stratégiailag fontos helyeken nem bántó hozzáérni semmihez. Az összeszere-lési minőséggel sincs gond, az alkatrészek hangtalanul, nyiszogás és kellemetlenkedés nélkül, csendben léteznek a helyükön. Üdvözlet a kormányra visszatérő, fizikai gomboknak és az adaptív, kijelzős tekerőnek a középkonzo-lon! A központi kijelző 15 colosra nőtt, tehát akkora, mint egy átlag laptopé, a menürendszer továbbra is kicsit tán bonyolultabb a kelleténél, cserébe gördülékenyen működik.
    Az üléseket viszont remekül eltalálták: ezek az extraként rendelhető, állítható combtámaszú, a sofőrt kelleme-sen körülölelő, kényelmes sportülések nagyszerűek. És hogy ne mindig csak ekézzük szerencsétlen hobbiterepjá-rókat: a magas építés miatt elöl és hátul is jóval tágasabbnak érződik az utastér, tehát nemcsak tér, térérzet is van. A 2,68 méteres tengelytáv alapján a hátsó üléssort eleve szellősnek gondoltam, de a valóságban a vártnál is jobb: egy nagyobbra nőtt felnőtt is kényelmesen elfér a hátsó sorban.
    Jó hír, hogy ha nem kell akkora lábtér, a hátsó ülések hosszirányban állíthatók, ezáltal bővíthető a csomagtér. Utóbbi alaphelyzetben 652 literes, amit az ülések lehajtásával maximum 1650 literesre lehet bővíteni. Praktikus a duplafenekű padló és az is, hogy a hátsó üléseket távolról, a csomagtartóból is le lehet hajtani.

    A Tiguan motorja a régi időket idézi, hiszen egy kétliteres TDI mozgatja. Ez az erősebbik, 193 lóerős változat, amit csak hétfokozatú, duplakuplungos automatával és összekerékhajtással lehet kérni. Manuális váltó a Passat-hoz és a Superbhez hasonlóan a Tiguan semelyik változatához nem elérhető, mindet a hetes DSG-vel adják.
    A kétliteres TDI bevált technika, ami magabiztosan hozza az elvárhatót: jól húz, a 400 Nm-es nyomaték jelentős része igen széles fordulatszám-tartományban rendelkezésre áll. Normál használat mellett minden helyzetben bő-ven elég, és ha kell, egy-egy dinamikusabb előzéshez is van benne elég kraft. A kétliteres TDI még mindig egy meglepően jó megoldás, viszont lassan sajnos kukázni kell. A hétfokozatú automata szinte minden helyzetben ügyesen, észrevétlenül vált. Felfelé villámgyorsan kapcsol, kritika egyedül a visszaváltást érheti, néhány helyzet-ben hajlamos pár tizeddel tovább agyalni a kényelmesnél.
    Ez az R-Line változat mokány, a 20 colos felnik is jól állnak rajta, ugyanakkor a sportosságnak vannak hátrányai is. A futóművével például érezhetően nem tudtak mit kezdeni: nagy a rugóút, de a csillapítás kemény, ami miatt olykor kellemetlenül zötyögős az élmény, miközben nem annyira kikezdhetetlenül magabiztos, mint a Passat vagy a Superb.