Ritkaságok a Volkswagen titkos gyűjteményéből
Porsche-motor, LEGO-karosszéria és vasúti kerék...

Számos különlegességet őriz a Volkswagen hannoveri múzeuma. A vasúti sínen guruló Transporter éppen csak az egyik.
Zöld, magas padlós villamossal kell kigurulni a Volkswagen-gyár hivatalos Bulli-gyűjteményéhez, amely Hannover külvárosában található. A főként Transporter T1-eseket, T2-eseket és T3-asokat magában foglaló kollekció néhány éve költözött jelenlegi hely-ére. Egy korábban bezárt Volkswagen-kereskedés helyén nyitotta meg a kapuit, ezért az embernek aligha lehet olyan érzése, hogy múzeumba érkezik meg, hiszen az utcára néző bemutatószalon modern, 21. századi. A különbség annyi, hogy nem vadonatúj Volkswagenek, hanem ősrégi Bullik állnak benne.
A gyűjtemény két részre bontható: a bemutatóteremben a lehető legkülönlegesebb példányok vannak, ezt követően egy resta-urátor-műhely található, majd egy oldalsó épületben, egy kisebb csarnokban faltól falig állnak a különféle Transporterek. Ez a lé-tesítmény nem klasszikus múzeum. Még csak nem is így hívják, mivel hivatalosan a Volkswagen Haszonjárművek Klasszikus Járműrészlegeként emlegetik (VWNO).
Elsődleges célja, hogy ápolja a Bulli-örökséget: egyes példányok kiállításokra, rendezvényekre kölcsönözhetők, egyes Trans-portereket pedig magángyűjtők megrendelései alapján felújítanak. A szalonépület igazi ritkaságokat őriz: megtalálható itt egy Plattenwagen-replika, amelyet azért csináltak, hogy illusztrálják azt a járművet, amely aztán az ős Transporter sziluettjét megraj-zoló holland kereskedőt, Ben Pont is megihlette. Emellett akad itt legókockákból épített Bulli is, amelynek még a belseje is mesz-szemenőkig ki van dolgozva. Itt még egy tapasztalt öreg róka is átvedlik kölyökké, a 75 éves Bulli-örökség kihozza az emberből a gyermeki énjét. Bár valamennyi itt őrzött Transporter megérdemli a figyelmet, a hely korlátozottsága miatt most négy különleges változat bemutatására szorítkozunk.
A hannoveri Bulli-gyűjtemény egyik legkülönlegesebb Transporterén bizony soha nem kell gumikat cserélni, az ugyanis vaske-rekeken gurult. Hivatalosan tavaly, a Nemzetközi Bulli Napon mutatkozott be Hannoverben. A Klv-20-as típusszámot viselő jármű eredetileg a bajorországi Plattlingben kezdte meg működését még 1955-ben, egyfajta szolgálati járműként. Leszolgált legalább 15 évet, de a ’70-es években egyre kevesebbet használták, majd leselejtezését követően 1988-ban egy Hessében élő vasútrajon-gó vásárolta meg. Nagy szerencsére a különlegesség a VWNO-hoz került, amely teljes körűen felújította azzal a szándékkal, hogy megőrizze az utókornak.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért becézi mindenki Bullinak, ha Transporter az eredeti neve? Nos, kevéssé ismert tény, de a Volkswagen már a bemutató előtt, 1949-ben le akarta védetni a „Bulli” megnevezést a Szabadalmi Hivatalnál, de egy másik cég lecsapott rá. Eredetileg egy hegyi járművet neveztek így, de a Bulli elnevezés aztán soha többen nem tágított a Transportertől. Vé-gül 2007-ben mégiscsak sikerült levédetnie, de azért 57 évet kellett várnia minderre.
Ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag valamennyi generáció Transporter néven futott. A T1-est 1967-ben követte a T2-es, amire gyakran hivatkoznak „Hippibuszként” is. A harmadik generáció – ami az utolsó farmotoros volt – pedig 1979-ben került gyártás-ba. A T4-est 1990-ben dobták piacra és ez már orrmotoros volt. A VW-t az vette rá a váltásra, hogy a konkurensek mikrobuszai ekkor már sokkal pakolhatóbbak és variálhatóbbak voltak. A T5-ös 2003-ban jelent meg és kis facelifttel ugyan, de egészen 2016-ig gyártásban volt. Az utolsó hannoveri generáció a T6-os volt, amelynek gyártása 2024-ben ért véget. A Transporter azonban már a hetedik generációval jár, amely közös alapokon nyugszik a Ford Transit Custommal. Ennek gyártása azonban már nem Né-metországban, hanem Törökországban zajlik.
A gyűjteményben saját sarkot kapott az a T1-es Kombi Radarwagen, amely eredetileg 1953-ban gördült le a gyártósorról és amelyet a Német Demokratikus Köztársaság rendőrsége használt a gyorshajtók ellen. A sebességméréshez alkalmazott eszkö-zök és módszerek megegyeztek a „tőkés” országokban használtakkal, vagyis például radaros sebességmérőket vetettek be a mindennapokban. Akik túllépték a sebesség-korlátozásokat, azokat megbüntették. A sebességmérést többek között ebből T1-esekből végezték, amelyeket minimálisan át kellett alakítani ahhoz, hogy az eredeti célnak megfelelően tudják használni őket az egyenruhások. Kivették a második és harmadik üléssorban található üléspadokat, helyükre egy asztalt, széket valamint a szüksé-ges műszereket tették. Emellett beépítettek egy lelakatolható ládát is a felszerelések tárolására. Érdekesség, hogy a T1 Kombi hátfalába egy lámpát is beépítettek, így mindkét irányból látható volt a jármű, ha éppen éjszaka sebességet mért. A hátsó ablak mögötti műszeren egy vaku is volt, amely villant, ha bemértek valakit. Ezt a T1-est nyolcéves korában, 1961-ben alakították át és sokáig oktatójárműként is funkcionált. Egykoron Heinz Scholze nyugalmazott rendőr is dolgozott vele, akit ráadásul ugyanez a Bulli mért be szolgálaton kívül:
„- Egy kollégámmal igyekeztem hazafelé egy berlini tanfolyamról. Jól elvoltunk az autóban, beszélgettünk, nevetgéltünk. Elnéz-tem a táblát, 83-mal mentem 50 km/óra helyett. Pénzbírság és négy hétnyi gyalogos közlekedés lett a jutalmam” – jegyezte meg Heinz Scholze, aki 2022-ben újra találkozott legendás szolgálati járművével.
A gyűjteményben természetesen nem csak oldtimerek vannak. A csarnok egyik sarka egy olyan koncepciót rejt, amely bizony már annyira koros, hogy felnőhetett egy olyan generáció, ami nem is hallott róla. Hadd jegyezzem meg gyorsan, premierje tényleg nem most volt, mert eredetileg 2001-ben rántották le róla a leplet a hannoveri IAA-haszonjármű-kiállításon. A VW egyszerűen csak Microbus-nak nevezte a koncepciót, ami jól láthatóan modern, 21. századi főhajtás akart lenni a VW Bulli örökség előtt.
Ez a tisztelgés azonban korántsem „kényszeres”. A hatszemélyes mikrobusz egyszerre egyesíti magában a családi egyterűk és az üzleti felhasználásra szánt személyszállító furgonok előnyeit. Hátul egymással szembefordított ülések vannak, de a második üléssor akár a menetiránnyal egyezően is beépíthető. Ez már csak azért is indokolt, mert háttámlájukban kis színes képernyők vannak, amelyeket Playstation-höz lehetett csatlakoztatni. Mennyire jól érezhették magukat a gyerekek benne!
A hannoveri gyűjtemény még számtalan érdekességet rejt. Akadt itt eredeti állapotában megőrzött betegszállító, illetve lánctal-pas Bulli. Az elektromos hajtású T2-esről, valamint egy utólag átépített villanyhajtású Bulliról már nem is beszélve. A VW Nutz-fahrzeuge Oldtimer gyűjteményt érdemes felkeresnie annak, aki Hannoverben jár. Angol és német nyelven kis csoportos tárlatve-zetést tartanak, előtte viszont mindenképpen érdemes időpontot egyeztetni ezen az oldalon, mert ahogy az elején utaltunk rá, számtalan dologgal foglalkoznak és a látogatók fogadása csak az egyik ezek közül.
Idén ünnepeljük a Transporter 75. születésnapját – és nincs is jobb módja a közös ünneplésnek, mint együtt lenni azokkal, akik-nek ez több, mint jármű: életérzés.
Találkozzunk 2025. július 25–27. között a 34. Művészetek Völgye fesztiválján egy fergeteges Transporter Találkozón! Tábortűz, kemping, jó társaság – és természetesen rengeteg Transporter, a veterántól a legújabb modellig.
Van Transportered? Hozd el! Nincs még? Gyere, nézd meg közelről!