Savaria AutóházÚjdonságok

    A T-Roc legbelül továbbra is egy igazi, vérbeli Volkswagen, ugyanazokkal az értékekkel, amik miatt megkedveltük a márkát és a típust.

    Már a 2017-es nemzetközi menetpróba alkalmával világossá vált, hogy a Volkswagen T-Roc-ba beletették a munkaórát a mér-nökök. Szinte kategóriáját túlmutatóan összeszedett, remek minőségű és hajtásláncok tekintetében is a piac minden elvárására felkészült, Golf alapú modell volt, amit Európa ezen, árérzékenyebb részén kevésbé tudtunk értékelni, ugyanakkor nyugaton hatal-mas sikereket tudott elkönyvelni. Nem utolsó sorban saját piacán is uralta évekig az eladásokat szegmensében, ami nem kis szó. Onnan nézve talán az sem volt olyan meglepő, hogy létezett belőle nyitott tetős változat is.

    Nos, kabrió ugyan nincs belőle – egyelőre, de tavaly év végén befutott a T-Roc második generációja, ami már a frissített MQB Evo padlólemezre épít, mintegy 136 centivel hosszabb elődjénél, és épp csak az előd jellegzetes kör alakú nappali menetfényét hagyta el. Ami sikeres, ahhoz csak nagyon óvatosan nyúlnak generációváltáskor a mérnökök, és tényleg kísértetiesen hasonló az új generáció összes ablakfelülete és még az A-oszlop ívelése is. Magasságuk is pontosan ugyanakkora, ami persze gyanús, ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a részleteket, például, hogy már keret nélkül végződik a hátsó ajtó ablaka, akkor egyértelművé válik, hogy azt semmiképp sem róhatjuk fel a dizájnereknek, hogy nem végeztek volna alapos átalakítást.

    Már a Volkswagen új formanyelve érvényesül az egész kasztnin, ami részleteiben továbbra is meglepően szögletes, ugyanak-kor az én szememnek mégis sokkal általánosabb, kevésbé karakteres, mint az elődje. Az egyetlen jellegzetes formai játék, amit megörökölt, az a hátsó kerékjárati feletti retro ív, ami meg is határozza a T-Roc karakterét. Ugyanakkor sokkal látványosabbak a fénytestek, amik már elől-hátul tudnak látványos grafikákat vetíteni, és gyönyörű a jelvények kivilágítása is este. És…ugyanez igaz a belsőre is. A hangulatvilágítás varázslatossá teszi a kabint este, ugyanakkor számomra az előd sokkal egységesebbnek tűnt formailag. Minden kimértebben és pontosabban találkozott korábban, és mintha minőségibb lett volna az anyaghasználat is.

    Ugyanakkor, mint kiderült, ez csak a szem játéka. Van ugyanis néhány elvitathatatlan klasszikus Volkswagen értéke. Például, hogy elsőre tökéletes az üléspozíció. Kézre esik a kormány, a pedálok, és az állítható könyöklő is. Átgondolt, praktikus a közép-konzol - még egy játékos úszómedence grafika is jutott rá -, és szinte szabványért kiálltó pontosságú a hátsó láb- és fejtér. Pont elég, pont kényelmes, egy 4,4 méteres autóhoz képest pedig kifejezetten méretes, ahogy a csomagtartó is épp úgy nőtt 445 lite-resről 475 literesre, hogy most már hosszában is elférjen benne egy babakocsi és sokkal jobban pakolható legyen. Amellett, hogy széles a rés és alacsony a küszöb. Azt is nagyon rég hallottam a hátul ülő családtagoktól, hogy mennyire kényelmesek az ülések hátul. És tényleg! Hosszútávon, sok száz kilométeres autópályázás során sem fáradunk el ezekben az ülésekben, pedig egy alap-vetően városba szánt crossovertől ez nem is lenne elvárás. Ugyanakkor ez egy Volkswagen, ahol még mindig adnak az ergonómiára. Nem is kicsit.

    Ugyanez az összeszedettség jellemzi hajtáslánc tekintetében is. Látszólag most épp kizárólag az 1,5-literes eTSI-vel, azaz a VW  kiváló négyhengeres turbómotorjának enyhe hibrid változatával kapható a T-Roc, de hamarosan érkezik belőle full hibrid is. Már így is képes például adaptív rekuperációra, a benzinmotor pedig hengerlekapcsolásra, és kétféle vitorlázásra, ami akár a 7-fokozatú DSG-t is lekapcsolja a hajtásról a minél hatékonyabb szabad kigurulásért. Ennek megfelelően fogyasztása is kiváló: városban akár 4,2 literes átlaggal is megelégszik, míg az autópályás fogyasztása 6,2 liter körül alakult. Egyedül a több lépcsős, először késve, majd túl erősen reagáló féket nem sikerült megszoknom egy hét alatt sem (amikor átvált visszatermelésről a fizikai fékekre), illetve ez egy R-Line felszereltségű tesztautó volt, aminek a sportfutóműve egyértelműen túl kemény a budapesti utakra, pláne ekkora, 20-colos felnikkel párosítva.

    Jelenlegi konfigurátora szerint már 9,5 millió forinttól kapható a második generációs Volkswagen T-Roc, míg a mi R-Line válto-zatunk 14,5 millióról indul, de élből bepipálható rá egy 1,8 milliós árkedvezmény. Ha a minőségi szintet nézzük. Mindent össze-vetve a Volkswagen árazása 2026-ban elég kedvezőnek ígérkezik egyelőre, afelől pedig egy percig se legyen kétségünk, hogy a második generációs T-Roc méltó folytatása-e a sikeres kompakt SUV sorozatnak. Egyértelműen a szegmens legfelkészültebb já-tékosa, kiváló árazással, csupán a megfelelő konfiguráció kiválasztására kell odafigyelni. No, meg a konfigurátorra, hogy mikor jelenik meg benne a DSG-mentes full hibrid, ami elég ígéretesnek hangzik.